Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

a jegy árát is visszakövetelhette és otthagyhatta az előa­dást. Meg kell mondanom, hogy ezzel az előjoggal, amely e­­gyébként igen természetes olyan esetekben, amikor az ember­nek valami szokatlant nyújtanak, a nézők nem éltek. Ellen­ben néhány "tapasztalt szinházi ember" számára a "realista képzeletszerü" előadások sikere a nézőknél annak idején a formalizmus veszélyes jelenségének tűnt. Formalizmus? Gyakran előfordul, hogy formalizmusnak tartanak minden olyan törekvést, amely önállót akar terem­teni, amely a maga módján akarja bemutatni a darabot és a maga módján akarja eljátszani a darabot. Azok, akik engem annakidején és még ma is formalista irányzattal vádolnak, sehogysem tudják helyesen összeegyez­tetni a dolgokat. Ha formalista vagyok, miért rendeztem eszmei és pártos müveket, olyanokat, mint Sztavszkij össze­omlása, Gorkij Anyája, Szeráfimovics Vasáradata stb., az utóbbi évtizedben pedig Fagyejev Ifjú Gárdája, és miért tá­mogattam a Majakovszkij Szinház színpadján a szovjet dara­bok elsőbbségét? Ebből valamiféle "magas eszmeiségü formalizmus" kere­kedik! Egyesek megszokták a színházak egy bizonyos Ízlését, egy bizonyos fajtáját. Ezek az emberek nem fogadnak el sem­mit, ami "vadhajtás", mert meghatározott színházakon és e­­lőadásokon nevelkedtek. így aztán olyan "teóriákat" állíta­nak fel, hogy maguk sem értik miért van az, hogy esetenként a "formalista" előadások után az ember lelkileg kipihenten távozik a színházból, több és mélyebb benyomást visz magá­val és örvend a szinházszerüségnek. Hogyan fogadták a nézők azokat az előadásaimat, ame­lyek talán formailag a legkülönlegesebbek voltak /éppen az­ért, mert a darabok tartalmilag is rendkívüli erővel rendel­keztek - legalábbis az én véleményem szerint/? A legnagyobb sikere Pagogyin Arisztokraták cimü da­rabja előadásának volt a Realista Színházban.- 84 -

Next

/
Thumbnails
Contents