Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

kupec család krónikái esetét hatalmas erejű tragédiává a legyőzhetetlen, megtörhetetlen orosz asszonyról, Katyerináról.

Oh, bár tanulnának tőlük drámaÍróink! S nem azért, hogy erőltetetten és képességeik számbavétele nélkül csatlakozzanak az ógörög tragédiák elveihez. És nem is azért, hogy fellengzősen beszélve kidobjuk a színdarabokból az egyszerű emberek alakjait és zsarnokokkal és félistenekkel cseréljük fel őket, s minden megszokottat valami teljesen szokatlanra és rendkívülire változtassunk. Nem, nem ezért.. Hanem azért, hogy emlékezetünkbe idézzük a színház titkait és eredeti természetét, hogy uj és sohasem ' látott erővel teremtsük újjá nálunk a hatalmas tragédiák műfaját, különösen a verses tragédiákét, amelyek életteliek, de egyben az élet fölé emelkednek, sokkal inkább, mint az élet egyszerű tényei, mint az ember véletlen sorsa. Nincs szükség koturnusra, ennek kora már rég letűnt, de szükség van művészi, színházi emelkedettségre és pátoszra. Nem kell kizárólag a "magasrendüf’és a "nemeset" kiválogatni az életből, de a valóság sokoldalú bemutatásához nemcsak olyan lágy, emberien egyszerű, egyszerűségűkben megható és megrázóan szivbéli dolgokat kell létrehozni, mint például Gogol Régimódi földesurai,hanem uj alapokon újjá kell teremteni a tragikus és lehető legerősebb szenvedélyeket és a legélesebb konfliktusokat, hatalmas, tökéletes jellemeket, ezeknek teljes belső sokrétűségét, olyanokat, mint ugyanennek a Gogolnak Bulyba Tárászában vannak. S ha nincsenek is /bár ez nagy kár!/ korunk színpadjain a tragédiákban olyan nők, akik annyira telítve vannak elektromossággal, mint Medea,de nem is lehetnek ezek a nők mindig és mindenben köznapiak, megszokottak s még kevésbé folyhat ereikben vér helyett viz, még kevésbé lehetnek lapos gondolataik és nem lehet szenvedélytelen a lelkűk.

S éppen ebben az esetben kell gondolnunk a realista képzeletszerüségre. Hiszen, ha próbákra kerül Euripidész- 59 -