Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

latára is. Mindez a realizmus széteséséhez, az élettől való - bár erősen álcázott - meneküléshez vezet.

Valaha filmre vittem az Eladott étvágyat, Lafargue hasonló cimü pamfletje nyomán /Erdmann és Marienhof forgatókönyve/. Még most is őrzöm a forgatókönyvnek azt a rendezői példányát, amelyre feljegyeztem Lafargue intelmét arról, hogy "a naturalizmus megtagadja az Ítéletalkotást és az általánositást". Elmélete /a naturalizmus elmélete - N.O./ szerint az iró maradjon teljesen közömbös, szemlélődő. Érzékelje és ábrázolja a benyomásokat és ne lépje túl e feladat kereteit; ne elemezze a jelenségek és az események okát; ne jósolja meg az utóbbiak hatását. A művész eszményképe - hogy "fényképezőlemezhez" váljék hasonlatossá. S oh, jaj, ma nemcsak a nyilt naturalizmus törekszik a "fényképező lemezhez" való hasonlatosságra, hanem az úgynevezett "földhözragadt realizmus", a köznapi realizmus is, már pedig ez ma igen divatos.

Maga Zola is elismerte a naturalizmus apolitikusságát, "Nem vetem fel a politikai rendszer bír állatának kérdését, nem akarok védeni semmiféle politikát vagy vallást. A kép, amit rajzolok, a magában vett valóság egy darabjának elemzése." A"földhözragadt realizmus" örökölte a naturalizmustól az objektivizmusra, az aszociálisra, a szinész munkájában a "tiszta lap"-ra való törekvést. Nem ártana, ha elgondolkoznának ezen, akik jelenleg is gyümölcsöztetik színpadainkon a "földhözragadt realizmust". Nem véletlenül találták ki a köznapi, fénykép-szerű realizmust egyes bajnokai a "nulla" elméletet, ahonnan a színésznek kezdenie kell a szerep kidolgozását, úgy, hogy sejtelme sem legyen annak eszmei tartalmáról, politikai irányvonaláról - nehogy ezek elriasszák a naivitást s a közvetlenséget.

A szovjet művészet szférájában jelentős győzelmet arattunk a formalizmus felett. Legalább is ma már nem találkozhatunk ennek nyilt és közvetlen megnyilvánulásaival. Ma mér nem döbbentenek meg bennünket a különböző FEKSZ-ek,Per- 52 -