Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

Az utasitás igy szól: "A tíz egyre növekszik; az emberek szertefutnak; sokakat elragadnak a hullámok; a halandók kara biztos menedéket keresve szétszóródik a hegyeken; Jafet ottmarad a sziklán mozdulatlanul; távolról látszik a feléje úszó bárka".

Tessék, rendezők és díszlettervezők, döntsétek el, hogy kell ezt megoldani színpadon!

Még jó, hogy mindegyikük könnyen arra hivatkozhat: nem vág az Ízlésükhöz, hogy bibliai témájú színdarabbal törődjenek,másként ugyan mit csinálnának? Mit tenne a rendező s a diszlettervező, ha szembe kerülne a középkori angol vagy ófrancia misztériummal, amelyeknek a témája ugyancsak az özönvíz volt?! A színháznak szóló eleven szemrehányásként néznek rám a Brockhaus és Afronde kiadásában megjelent Byron-kötet lapjairól a reprodukciók: "Özönviz"részlet Michelangelónak a Sixtusi kápolnában lévő falfestményéből; Antonio Carraci festménye a Louvreben - ugyanerről a témáról; Possain festménye Aubert rézmetszetében; Schnohr festménye; illusztrációk Kaulbach Özönviz cimü ciklusából - Harc a sárkányokkal, Haldokló vezér. Bárka; Gustave Doré rajza; Ajvazovszkij festménye: Az özönviz.

Ezek a müvek szinte igy szólnak hozzád: nos, rendező, gondolkodj, kutass, találj fel: mit tehet a maga részéről a színház saját, csak a színházra jellemző eszközeivel?

Van-e még "puskapora" a színháznak, vagy már átnedvesedett az elterjedt naturalizmustól, köznapiságtól s a valóság utánzására való törekvéstől?

Lehet sorolni más példákat is.

Vegyük például a rengeteg kép gyors változását Goethe nagy müvében, a Faustban. íme, az első rész képváltozásai:

1. kép. Éjszaka

2. kép. A város kapuja előtt

3. kép. Faust dolgozószobája- 12 -