Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

Io

... Az emberek egyrésze elesett, s ruháikba gabalyodva, porral beszórva a szem alig veszi észre őket, akik pedig állva tudtak maradni, azokat fatörzsek mellett kell ábrázolni, amelyeket két kézzel ölelnek át, nehogy elvigye őket a szél. Mások,szemüket kézzel védve a portól, a földhöz lapultak, de ruháikat s hajukat szertekuszálja a szél. A forrongó,dagadó tengert borítsák be a hullámverések közti tajtékzó habok, a reszkető levegőben száguldó vihar pedig sürtl,áthatolhatatlan ködhöz hasonló finomszemcséjű port sodor magával. Néhány bárka... szakadozott vitorlákkal, amelyek foszlánya a levegőben kavarog a kötélzettel együtt. Némelyiknek eltört az árboca, s hajóstól a viharos hullámokba fordult. Az emberek kiáltoznak, s a bárkaroncsok után kapkodnak. Képzeld el a szélüzte, hegycsúcsokba ütköző fellegeket, s a dagadó, viharos vizet, amelynek hullámai a sziklákhoz csapódnak. A levegő borzalmas a maga áthatolhatatlan homályában - a portól,a ködtől s a sürü felhőktől ",

Mindezt könnyű elképzelni a festő vásznán. De próbáljuk csak áthelyezni a színpadra! Érthetően könnyű megoldani, hogy "az emberek kiáltoznak"...., de a mondat második felét már nehéz elképzelni színpadon: "...s a bárkaroncsok után kapkodnak." Hogyan oldjuk meg ezt? Hogyan csináljuk meg, hogy a gallyak s a levelek a levegőben kavarogjanak, hogy a fák s a füvek főidig hajoljanak, hogy a hullámok hátán szemünk előtt tajtékozzanak a tenger habjai, a szemünk előtt törjenek ketté az árbocok, s forduljanak "hajóstól" a viharos hullámok közé?

Felhőket, fellegeket, esőt és hasonló dolgokat lehet előállítani - ha nem vagyunk a színházi képzeletszerüség ellenségei - speciális vetítőgépekkel, amelyeket a "háttérre" vagy a "kör-horizontra" irányítunk. De hogyan oldjuk meg, hogy szemünk előtt süllyedjenek el a hajók, törjenek ketté az árbócok, embereket sodorva magukkal a tenger feneketlen mélységeibe, hogy a hullámok elsodorják a hajósokat, stb. - ezt hogyan csináljuk?

10 -