Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

lizmust szabad követnie. S nem a realizmust általában, hanem a szocialista realizmust. Ebben rejlik a mélység. Előrelátás. Â jelenségek folyamatai és vezető irányzataik. Eszmeiség. Pártosság a művészetben Igazság és élethüség. Ebben s nem az egyszerű, tükörhöz hasonló visszatükröződésben. A nézőnek nemcsak el kell felednie, h o_g_y szinésznek állanak előtte. A nézőnek k i kell egészítenie azt, amit számára a s z i n h á z nyújt. A szinház a néző fantáziájára és képzelőerejére apellál. A néző együtt él a színésszel. Nem kellenek paszsziv illúziók és fényképszerüségek, de semmiesetre sem kell az élet igazságának behelyettesítése a "szinházi igazsággal”. Nincs szükség semmiféle különleges törvényre, amely az "önmagában élő" szinházi kifejezőkészséget jelzi. Egyetlen törvény van a szinház számára: az élet. A szinház realizmusában a legerősebb, legmélyebb és leghatékonyabb az a képzeletszerüség, amely az élet, az igazság "szolgálatában" áll. Csak az élet igazsága létezik.

Nincs külön színházi igazság, amely önálló életet él, nincs ilyen. Az élet egyszerűen az élet művészi ábrázolását követeli a művészettől. A képzeletszerüség csak segit ebben. Csak segit.

Oh, milyen sokat kell még kutatni, kutatni, kutatni!- 103