Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

IV. Az adott körülmények elmélyítése

templomba és büszke vagyok erre, mert mindenki csak a

csónakunkat nézi e közben gyönyörködik a kisasszonyban, is hires lettem vele Velencében. "Véletlenül" mindig ottfelejtek egy csokor virágot a csónakban és boldog vagyok,amikor megtalálja, megszagolja és visszateszi a csónakba. Aztán án odaszaladok, felveszem ás csókolgatom, minden csokrot elteszek emlékbe, amit a kezével érintett.- Gondolja, hogy az egyszerű gondolások ennyire érzelmesek és szentimentálisak?- Csak Desdemonával kapcsolatban, mert ő a mi büszkeségünk, a szerelmünk. Ez az érzelem számomra kimondhatatlanul drága és arra sarkall, hogy energikusan szálljak sikra érte, megmentsem becsületét.- Mit csinált ezután?- Rohantam lefelé a lépcsőn. Az ajtókat már valaki kitárta. Néhányan már hozták a fegyvereket, az előcsarnokban és a folyosókon az emberek gyors tempóban öltötték fel páncéljukat. Én is magamra öltöttem valamilyen sebtében összetákolt vértet, hiszen arra számítottam, hogy harcolnom kell érte.- Kivel készítette elő a szerepét?- Proszkurovval, de Ivan Platonovics ellenőrizte.- Nagyon jó! Remekül csinálták! Mindent elfogadok, javítás nélkül.

"És ő csak egyszerű segédszinéez... gondoltam magamban - mi meg... mennyit kell még nekünk dolgoznunk..."

Arkagyij Nyikolajevice végighallgatta mindazt, anit a segédszemélyzet előkészített, majd Így szólt:- Minden logikus és következetes. Egyelőre elfogadom felkészülésüket és úgy gondolom: tudom, hogy adre törekszenek.- 94 -ff* &