Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

III. A darab és a szerep megismerésének folyamata (Elemzés)

záférhetőbbeknél kezdjük, befelé, a mélyebbek felé haladunk.

A színdarabnak is,a szerepnek is sok oldala-sikja van; ezekben lüktet a színdarab és a szerep élete.

Mindenekelőtt a külső oldal vonja magára a figyelmet. /A színdarab tényei,eseményei, meséje, kidolgozásmódja, stb,/.

Vele érintkezik az életkörülmények síkja.

Van irodalmi sik, a maga külső stilisztikai vonalával.

Van esztétikai sik, a maga dramaturgiai, színházi /színpadi/, rendezési, képzőművészeti, plasztikai, zenei rétegeivel.

Van lelki-pszihikai sik, a maga eleven törekvéseivel, az érzések logikájával és következetességével, belső karakterével, a lélek szerves elemeivel és alkatával, az alak belsőjének alaptermészetével, stb.

Van fizikai sik, az emberi természet alapvető törvényeivel és sajátosságaival, külső jellegzetességeivel, vagyis a tipikus külsővel, maszkkal, modorral, szokásokkal, jelmezzel, stb.

Van a színész személyes érzelmeinek sikja, azaz a színész közérzetbe.

Ezeket a síkokat érzéseink, értelmünk, emlékezetünk tudatosan felfogja, megeleveníti, egybeolvasztja. Ezek a tudatban felfogott sikok nemcsak a színdarab külső formáját adják meg, hanem belső lelki, eszmei, társadalmi,filozófiai etikai lényegét is.

A drámaíró irodalmi alkotása, a színdarab, bár befejezett irodalmi mü,mindaddig nem befejezett színpadi alkotás, amig a színészek meg nem elevenítik a színpadon, amíg meg nem kapja eleven színpadi formáját. Hiszen a drámát az Író a színpadra Írja. Ahogyan a kotta és a partitura még nem zene, a megírt darab sem előadás még.- 58 -