Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

II. "Az emberi test életének" megteremtése a szerepben

ezen a területen éppen a legkönnyebb megtalálni a kis vagy nagy igazságokat. Ezek az igazságok megteremtik a szinpadi cselekvésben való hitet. Az igazság és a hit jelentőségéről a művészi alkotás folyamatában talán már fölösleges is beszélnem. Jól tudják, milyen erős csalétkei ezek az érzéseknek.

Inkább arra emlékeztetem magukat, hogy "az emberi test élete" a szerepben még azért is fontos, mert megbonthatatlan kapcsolatban áll az érzések vonalával. Ha a szinész helyesen játszik fizikailag - az érzés kisebb vagy nagyobb mértékben feltétlenül reagál, feltámad erre. Ahogyan a viz betölti a mélyedéseket és gödröket, az érzések is, amint megérzik benne az eleven, szerves, hihető igazságot, betöltik a fizikai cselekvések medrét. Gondoljanak csak arra, közömbös marad-e érzésük, ha testük életét és fizikai cselekvéseit őszintén élik?Ha mélyebben hatolnak ebbe a folyamatba és megvizsgálják, mi történik ezalatt lelkűkben,meglátják, hogy ha a színpadon hisznek fizikai életükben, életre kelnek magukban az ezzel az élettel rokon érzések is. A test élete és az érzések egymással logikai kapcsolatban állnak. Ha pedig ez Így van, akkor világos, hogy ha a szerepben megteremtjük az "emberi test életét" - ez előidézi ugyanabban a szerepben a vele analóg "emberi lélek életét" is.

A következtetés teháts "az emberi test életé"-nek megteremtése elősegíti az ^emberi lélek életé"-nek megteremtését.

Ismeretes, hogy a lélek élete ugyanúgy visszatükröződik a test életében, mint ahogy a test élete visszatükröződhet a lélek életében. Értékeljék kellőképpen ezt a művészetünkre nézve oly rendkívül fontos körülményt. A szinész szeszélyes, belső művészi apparátusára hatni nehezebb, ellenőrizhetetlenebb, mint a közvetlen parancsnak könnyebben engedelmeskedő testi apparátusára. A testnek könnyebb parancsolni, mint az érzéseknek. Ha tehát az emberi lélek élete nem születik meg önmagától a szerep- 49 -