Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

II. "Az emberi test életének" megteremtése a szerepben

Ezt a folyamatot Arkagyij Nyikolajevics következetes, egymásból folyó feladatokra tagolta:

1. Brabantio először egyszerűen dühös és szidja a részegeket, akik megzavarták édes álmát.

2. Felháborodik, hogy s részeg hőbörgők belegázolnak családja jóhirébe.

3. Minél igazabbnak tűnik a szörnyű hir, annál erősebben tiltakozik ellene.

4. Néhány szó és mondat azonban a szivéig hatol és megsebzi. Mégis egyre nagyobb erővel igyekszik elutasítani magától a fenyegető szerencsétlenséget.

5. Újabb meggyőző bizonyítók. Hiába, a szerencsétlenséget távoltartani nem lehet, immár kétségtelenül igaz. 0- lyan ez, mint amikor az embert odavezetik egy szakadék szélére, ahová le kell ugrania. Lezajlik az utolsó, a döntő küzdelem.

6. Elhitte, leugrott a szakadékba. A szakadék mélyén szét kell néznie, ki kell tapogatnia az uj körülményeket. Hogyan éljen tovább? Mihez kezdjen? Valamit tenni kell. A semmittevés ilyen helyzetben mindennél rosszabb.

7. A végső döntés: rohanni, üldözőbe venni, boaszut állni, fellármázni az egész várost, megmenteni kincsét.

Puscsinnak van irodalmi érzéke - a szöveg mélye helyes vonalán halad, de nem az érzelem, hanem az értelem alkján. Ezért vele nem kellett a szavakon vitatkozni. Könnyen megtalálta saját szavait gondolatainak kifejezésére és szakadatlanul az értelmi fővonalon haladt, /minthogy értette a jelenet belső értelmét./

Torcov úgy találta, hogy a gondolatok következetessége és logikája tekintetében Puscsin nem került ellenmondásba a darab szövegével, bár persze saját szavai nem mindig voltak pontosak és találók. Govorkov és Vjuncov inkább csak követte Puscsint az általa jól megjelölt szilárd irodalmi vonalon.

A jelenet azonnal ment, méghozzá elég jól. Csak Govor- 41 -