Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

I. Első ismerkedés a szereppel

meg, hogy a nagy irodalmi műveltségű emberek milyen könnyűszerrel eligazodnak az uj müvek között. Ezek a nagy műveltségű emberek rögtön megragadják a színdarab felépítését, megtalálják eszmei mondanivalóját, könnyen tájékozódnak a mese, a fejlődés problémáiban. Gyorsan szinte rnatomizálják a müvet.

%>Pügy, “int az élő személyeknek, a színdaraboknak is megvan a maguk csontváza, végtagjai., szive, agya. éppúgy, mint r anatómus, az irodalmár is meglátja a fölszinen nem látható csontvázat. Azonnal tudja, hol kezdje, hol nyúljon hozzá és igy fedezi fel a mozgató és az érző központokat. Felméri a mű társadalmi és irodalmi jelentőségét, meglátja a hibákat, a fennakadásokat vagy a főtéma klfejlésétől való elhajlásokat.

Az irodalmárok igen gyorsan rájötainek, hogyan közelíthetik meg újszerű, eredeti módon a színdarabot, külső és belső jellemzőiben megtalálják a szereplők vagy a tények, az események kapcsolatainak valamennyi egymásbafonódó szálát. Gyorsan meg tudják Ítélni a forma, a stilus értékeit és hibáit, újszerűségét vagy ősdiságát. Az ismeret, a képesség, a tapasztalat rendkívül nagy szerepet játszik egy mű megítélésében. Véssék jól emlékezetükbe ezt és minél szorgalmasabban, elmélyültebben, odaadóbban tanulmányozzák a nyelveket, az irodalmat, atb.

Ebben a tekintetben nagy segítségükre lesz a múlt évben elsajátított tudásanyag, különösen a színdarab főfeladatáról és átfogó cselekvéséről szóló tanítás.

De az irodalom ismerői sem mindig ismerik-ki magukat e mi speciálisan színészi, rendezői és általában színházi követelményeinket illető kérdésekben.

Nem minden irodalmi mű szlnpadszerü - mégha mint irodalmi mü kiváló is. Bár gyakorlatban tanulmányozták őket, a ni színpadi deszkáink követelményeit még nem fogalmazták meg tudományos törvények formájában. Nincs színpadi nyelvtankönyvünk. Egy irodalmi aü színpadézerüségéről tudományos- 18 -