Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

I. Első ismerkedés a szereppel

Ha a színdarabot szobája csendjében olvassa Is el a színész, akkor is fontos, hogy megfelelően közelítse meg a müvet, hogy megfelelő időt válasszon ki az olvasásra és 1- gyekezzék elkerülni az előítéletek hálóját. Miért, egyedül is kialakulhatnak bennünk az előítéletek? Hogyan? Hogy mást ne mondjunk, például különböző, a színdarabbal semmi kapcsolatban nem lévő személyes kellemetlenségek következményeként, rossz hangulat folytán, amikor minden visszataszítónak tűnik, lustaság, apatikus, közönyös hangulat következtében, stb.- Vannak azonban esetek - szólaltam meg én -, amelyekről gyakran olvashatunk az irodalomban. Előfordul, hogy a színész azonnal megérzi egész szerepét a legapróbb részletekig, amikor a szerep egy pillanat alatt magávalragadja és a színész eggyé válik a szereppel. Ezek az ihletett pillanatok imponálnak nekem legjobban a színész művészetében. Nagyszerűen és csábítóan jelenik meg bennük a zsenialitás.- Hát perszel Ilyenekről szívesen Írnak a regényekben - gúnyolódott Toroov.- Tehát nem igaz?- Dehogynem, szinigazság, csak egyáltalán nem szabály. Néha, bár nagyon ritkán, a színész rögtön, az első felolvasás alkalmával megérti és megérzi egész szerepét, a legapróbb részletekig, azaz a szerep teljességgel magávalragadja

a színészt.

A művészetben éppenugy, mint a szerelemben, a láng egy pillanat alatt fellobbanhat. Ismerek esetet,'amikor a színész a színdarab felolvasása után már annak a figurának a járásával távozott a színházból, akit alakítania kellett. A szerep magja a leikébe hullott és már a testén is éreztette a hatását, azaz a színész nemcsak hogy azonnal átélte, de már művészi formába is öntötte szerepét. Ez azzal magyarázható, hogy maga az élet ezernyi véletlen egybeesés folytán készen a színész kezébe adta a szerephez szükséges öszszes élményanyagot. Azt mondhatnák, hogy a természet szinte- 14 -