Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

VI. Az eredmények összegezése

emlékezetüket felfrissítsem. Ez a felolvasás uj foltokat, emlékeket nem teremtett magukban, de világosabbá tette a tragédia általános vonalát. Visszaemlékeztek a tényekre, aztán pedig a cselekvésekre logikus, következetes sorrend-i *jükben. Kijegyzetelték őket, aztán már elég tűrhetően elmondták az Othello tartalmát, majd pedig a tények és a fizikai cselekvések alapján eljátszották az első képet. Játékukból azonban hiányzott az igazsága Ennek az igazságnak a megteremtése volt összes munkánk közül a legnehezebb.

Különös figyelmet és munkát igényeltek azok az egyszerű cselekvések, amelyeket az életből ismertek, vagyis? járni, nézni, hallgatni, stb. Ezeket a cselekvéseket a hivatásos szinészeknél jobban ábrázolták a színpadon, emberien cselekedni azonban nem tudtak. Újra meg kellett tanulniuk mindazt,amit olyan jól ismernek a reális életben. Milyen nehéz munka ez! Végülis azonban sikerült elsajátítaniuk és a teljes igazságig fejleszteniük, először csak itt-ott, a jelenet egyes helyein, azután pedig egész vonalán át. Ha pedig a nagy igazság nem "jött ki" azonnal, előbb megkeresték a kicsiket, azután belőlük állították össze a nagyobbakat.

Az igazság nyomában megjelent elmaradhatatlan utitársa: a végrehajtott fizikai cselekvések és a szerepbeli "emberi test élete" őszinteségébe, igazságába vetett hitünk, így teremtettük meg az alakítandó figura emberi természetének két oldala közül az egyiket. Az "emberi test élete" a sok ismétlés nyomán megerősödött, a nehéz megszokottá, a megszokott könnyűvé vált. Végülis birtokukba vették a szerep külső fizikai oldalát és a szerző, a rendező által megadott idegen színpadi cselekvések sajátjukká váltak. Ezért fürödnek olyan örömmel bennük.

Gondolják csak el, el tudtak volna-e érni ilyen eredményeket, ha a szerep-beli "emberi test életével" párhuzamosan nem fejlődött volna a neki megfelelő "emberi lélek életének" vonala is? Ez a vonal már régen jelentkezett, mi- 115 -