Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)
VI. Az eredmények összegezése
reértés vonalát elvágja. Gyorsan fejébe huzza tehát kalapját, hogy fel ne ismerjék. Azok, akik még az ablakban maradtak és két-három visszatérő segédszinész, erősen kihajol az ablakon, hogy szsmUgyre vegye az oszlopok alatt rejtőző ismeretlent. A "S te uram: szenátor" - szöveg után kis szünet. Általános felháborodás a szellemes pimaszságon, mindenki Brabantio oldalára áll, ő azonban tulkiabálja embereit. Rodrigo "Én megfelelek, jó uram" - kezdetű monológjában rendkívül idegesen és világosan exponálja azt, ami az éjszaka folyamán történt. Ezt nem azért teszi,hogy a közönség jobban megértse a színdarab meséjét, hanem azért, hogy a lehető legelrettentőbb módon és a legbotrányosabb formában rajzolja le Brabantio előtt a nőrablás történetét s ezzel mintegy rábírja őt az energikus cselekvésre. A házasságnak rablás! színezetet tulajdonit, ahol lehet, felnagyit, máshol gúnyolódik - egyszóval a lehető legélesebben igyekszik végrehajtani feladatát: hogy felriassza az egész várost és elválassza Desdemonát a mórtól, amíg nem késő. Az értetlenség szünete. Erre a szünetre lélektanilag van szükség. Az emberek lelkében nagy forrongás megy végbe. Mind Brabantio, mind a dajka, mind pe^ig a ház összes szolgája szemében Desdemona még gyermek. Tudják talán, hogy a háziak szinte sohasem veszik észre, amikor a kislányból felnőtt lány lesz. Ahhoz, hogy ezt átéljék, hogy Desdemonát asszonynak és nem valamiféle velencei előkelő ur, hanem egy piszkos fekete mór feleségének tudják elképzelni; ahhoz, hogy megértsék és értékeljék a veszteség nagyságát, a ház üressé válását, hogy hozzászokjanak a gondolathoz, hogy az apa és a dajka számára legdrágább kincs eltűnt, hogy ezt a szörnyű gondolatot felfogják és megtalálják a további modus vivendit, ehhez idő kell. Baj lenne, ha Brabantio, a dajka, a közeli szolgák szereplői a drámai jelenet felé sietve átugornák ezt a mozzanatot.- llo -