Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

I. Első ismerkedés a szereppel

nem látta színpadon a Revizort és az Ész bajjal járt, csupán a gimnáziumi irodalomórák magyarázatai alapján ismerte a két színdarabot. Nem maguk a müvek vésődtek az emlékezetébe, hanem tanárának, egy igen közepes tehetségű pedagógusnak magyarázatai róluk.

A színésznő kitünően emlékezett a színdarab kritikai analízisére s meggyőződése volt, hogy mindkét mü nagyszerű, de unalmas alkotás. Ezt az előítéletét nem lehetett leküzdeni. Szerencsére sok-3ok év után, amikor már szorosan öszszeforrott szerepeivel, sikerült kihúzni a leikéből ezt a tüskét, megszabadítani előítéletétől, hogy a maga szemével láthassa Gogol és Gribojedov zsneiális alkotásait. Ma nincs szenvedélyesebb és tudatosabb hódolója nála a Revizornak és az Ész bajjal járnak. Oda is mondogat a középiskolai tanároknak alaposan!

Vigyázzanak, nehogy magukkal is ez történjék az Othello helytelen olvasása miatt.- Nekünk senki sem olvasta fel a színdarabot és nem erőazakolta ránk az általános elfogadott értelmezést - szabadkoztunk.- Előítélet nemcsak a gimnáziumban alakulhat ki. Soksok oka lehet a szinész lelkében való kialakulásának.

Képzeljék el, hogy már a színdarab elolvasása előtt mindenféle dicsérő és szidalmazó, helyes és helytelen véleményt meghallgattak s e vélemények alapján bírálni kezdik a müvet, mielőtt még elolvasták volna. Az a szinész, akinek ilyen szálka ment a leikébe, nehezen fogad be uj benyomásokat. Ahelyett, hogy igyekeznék minél jobban megérteni a mü lényegét, igyekeznék kialakítani róla a saját véleményét, átadná magát a mü közvetlen hatásának - idegen vélemények igazának ellenőrzésével foglalkozik. Ez gyakran szőrszálhasogatássá válik - a színdarab hátrányára.

Az előítéletek kialakulását nagy mértékben elősegíti az a körülmény is, hogy a színészek és mi magunk is valamennyien hajlamosak vagyunk a kritikára vagy ami még roszszabb, a kisstílű kritizálgatásra. Ez pedig nagyon káros a- lo -