Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

V. A színdarab tényeinek értékelése

maga lába alól a talajt és két szék között a földre ültessem. Amint kihúzom maga alól a támaszt, akkor már az eny'a és azt csinálok magával, amit akarok, Én így cselekedne: ■ mozdulatlanul, hosszú, rettenetesen nyomasztó és kényeim 'len szünetet tartanék. Aztán odamennek az ablakhoz, elfordulnék úgy, hogy háttal legyek és megtartanám a második, még kimerítőbb szünetemet. Maga bizonyára nem azt akarta, hogy filippikáira ilyen ügyetlen választ kapjon! Maga bizonyára azt várta, hogy Jágo - éppen úgy, mint maga - ’feldühödik, talán még jobban mint maga, kétségbeesetten verni fogja a mellét. És erre... kiabálás helyett hallgatás, soozdulatlanság, titokzatos, szomorú arc és suta,értetlen magatartás... Mindez váratlanul hat magára és csalódást, zavart vált ki magából.

Ez remekül lehűti a forró fejet és mindent a maga helyére állit.

Ezután odamennek az asztalhoz, amely mellett maga ül és elkezdeném kirakosgatni az összes pénzt és ékszert, amelyek ekkor nálam lennének. Mindezeket valaha barátságunk szép pillanataiban magától kaptam ajándékba, most pedig barátságunk végén, visszaadnám magának. Ez lenne lelkiállapota megtörésének első mozzanata. Ezután maga előtt állva /mivel többé már nem tartanám magam sem vendégnek, sem háza barátjának/ melegen ás őszintén megköszönném a multat, úgy mellékesen emlékeztetném tovatűnt barátságunk legszebb pillanataira. Ezután érzelmesen búcsút vennék,de nem nyújtanék kezet, hiszen már érdemtelennek erezném magam a kezére és kifelé menet szinte észrevétlenül, de elég világosan elejtenék egy mondatot: "A jövő majd megmutatja, mi voltam én magának. Isten áldja meg... örökre.”

Most vallja be őszintén, elengedne-e engem, ha Rodrigo helyében lenne, aki egyszerre elvesztette Desdemonát is, legjobb barátját is, sőt a jövőbe vetett hitét is.Nem érezné magát egyedül, mindenki által elhagyottan, védtelenül? Nem ijesztené meg magát ez a perspektíva?- lo5 -