Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

V. A színdarab tényeinek értékelése

nesznek megvan az a szabadsága, hogy a maga módján, a saját érzéseivel kiegészítse és megvalósítsa azt, amit kezébe adott az iró, hogy megteremtse az alakítandó figura lelki fejlődésének vonalát, amelyből az igazság és a természetes szépség levegőjének kell áradnia.

Hiba lenne egyszersmindenkorra elvégezni a színdarab tényelnek és eseményeinek értékelését. További munkánkban arra van szükség, hogy alkotó munkánk megismétlésekor a tényeket újra és újra értékeljük. A tényeknek ilyen ujjáértékelé.se egyre nagyobb belső telítődésükhöz vezet.

Arról van szó, hogy az ember nem gép és alkotó munkájának többszöri megismétlésekor nem tudja egyformán átérezni szerepét, nem tud mindig egy és ugyanazon tényezőktől lángralobbanni. A színész mindig másként, újszerűén érzi szerepét és uj módon értékeli a színdarab ugyanazon, változatlanul maradt tényeit. Ha a tényékhez való közelítésben egy kicsiny, alig észrevehető különbség is van, ez lesz az aznapi művészi alkotás legelevenebb serkentője. Az ilyen serkentőnek az ereje újdonságában, frisseségében rejlik. E- lőre lehetetlen megmondani, mikor mi fog hatni a színész fizikai és lelki állapotára és mi idézi elő benne a tények újszerű értékelését. Az időjárás, a hőmérséklet, a világítás, a táplálkozás, a különböző belső és külső körülmények hatására létrejövő véletlenek megszámlálhatatlan összessége ilyen vagy olyan mértékben hatással vannak a színész lelkiállapotára. A színész állapota pedig kihat a tények ujjáértékelésére. A belső színészi technikának nagyon fontos része az a képesség, hogy a színész fel tudja használni a véletlenek állandóan változó összességét, az a képesség, hogy a tények értékelésének segítségével fel tudja frissíteni művészi serkentőjét. E nélkül a képesség nélkül néhány előadás után a színész elveszíti a tényékhez, mint eleven eseményekhez való kapcsolatát, elhalványul benne a tények belső értelmének és jelentőségének megérzése. De ugyanakkor az is baj, ha a néző helyesebben értékeli a tényeket, mint a színész. Bosszantó ellentmondás keletkezhet Így a néző és- loo -