Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)
Néhány tévedés a Berliner Ensemble játékstílusában
VII Befejezésül és vezérfonalként az eddigi anyag megemésztéséhez kivonatosan közüljük az utóbbi évek Brecht-irodalmának egyik legkitűnőbb és leglényeglátóbb darabját, Michel Vinavernek, a tehetséges fiatal francia drámairónak és esztétának "A színész célja és eszközei" cimü tanulmányát, amelyre Elia Kazan Actors* Studio-jában tett látogatása ihlette. Vinaver teljesen uj szempontból közeledett a brechti életműhöz; nem abból indul ki, hogy Brecht “sajátos német" és annak is csak "egyszeri, előzmény és folytatásnélküli" jelenség, hanem kísérletet tesz, hogy Brechtet beleágyazza a színház- és drámatörtéqet kontinuitásába. Rendkívül érdekes fejtegetésben mutat rá, mi az, ami Aiszkülosztól Brechtig közös vonás minden nagy drámaíróban;ugyanazt akarják, de koruknak és koruk követelményeinek megfelelően mindig uj és uj formában. Brecht életműve ilyenformán szerves része a dráma fejlődésének, megvannak a maga előzményei, és sajátosságai- 96 -