Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

adja el a velencei signoriának, erről a pénzről már majdnem meg is feledkezett, mert felismerte, hogy az eszköznek a katonai mellett csillagászati jelentősége is van. Az áru, amelynek előállítását kizsarolták tőle - nevezzük ezt most igy - kiválóan alkalmasnak mutatkozik éppen annak a kutatásnak a céljaira, melyet meg kellett szakítania, hogy az árut előállíthassa. Amikor a ceremónia alatt, elégedetten nyugtázva a meg nem érdemelt tiszteletadásokat,tudós barátjának utal a csodálatos felfedezésre - ne hagyd figyelmen kivtil, hogy ezt milyen teátrálisan teszi - sokkal mélyebb izgalmat fogsz látni benne, mint amilyet az anyagi nyereségre való kilátás váltott ki belőle. Ha azonban, igy szemlélve, sarlatánsága nem Jelent is nagyon sokat, azt mégis elárulja, mennyire elszánta magát ez az ember, hogy a könynyebbik utat választja és értelmét mind alacsony-, mind magasrendü módon használja. Előtte egy jelentékenyebb próbatétel áll, és nem teszi-e minden megalkuvás könnyebbé a további megalkuvást.

64.

Az ilyen gesztlkus anyag feltárásával a szinész, birtokába véve a "mesét", birtokába veszi a figurát. Csak a "meséből", a körülhatárolt össztörténésből kiindulva juthat el, mintegy ugrásszerűen, végleges figurájához, amely minden egyes részletvonást megőriz önmagában. Ha mindent elkövetett, hogy csodálkozzék a különféle magatartásokban megnyilvánuló ellentmondásokon, tudva, hogy közönségében is csodálkozást kell keltenie irántuk, akkor a mese a maga egészében lehetővé teszi számára, hogy az ellentmondásokat egymásbaillessze; mert a mese, mint körülhatárolt történés, egy meghatározott értelmet ad, azaz a sok lehetséges érdeklődés közül csak bizonyos meghatározottakat elégit ki.- 65 -