Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

Végső Jelentés

így hát, gondosan felhasználva más trombiták véletlen szavát,

mohón folytatva ismeretlen mészárlók csatakiáltását,

mészárol tovább, s hála az ilyen véletleneknek, végre

megszabadul oly emberi s értelmes gátlásaitól,

s egyetlen, iszonyatos ámokfutásban lemészárolja a királyt, anyját és önmagát. Ezzel igazolva utóda szavait:

Ha megérte volna az időt, bizonyára nagy király lett volna

RÓMEÓ ÉS JÚLIA

A szolgák /a II. felvonás első és második jelenete közt

játszandó./

1.

Romeo és egy bérlője

ROMEO: Már megmondtam, öreg, szükségem van a pénzre, s jó

ügyhöz.

BÉRLŐ: De hová menjünk mi, ha lordságod a földet most ilyen hirtelen eladja? öten vagyunk.

ROMEO: Hát sehova nem tudsz elszegődni? Hiszen jó munkás

vagy, tőlem a legjobb bizonyitványokat kapod. Kekem pénz kell, kötelezettségeim vannak, ebből te nem értesz semmit, vagy magyarázzam meg neked,hogy nem tehetek ki egy hölgyet, *aki nekem mindent megadott, minden ajándék nélkül az utcára? Agyő, ba- 48