Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

HAMLET: Különös egy erőd. Vajon halak laknak tenne?

RÉVÉSZ: Ott sózzák be őket. Az ön legfelségesebb atyja, az uj király kereskedelmi szerződést kötött Norvégiával.

HAMLET: Azelőtt a katonáink mentek oda. Hát most besózták őket? Különös egy háború.

RÉVÉSZ: Háború már nincs. Mi engedtünk és lemondtunk a part jogáról, ők pedig kötelezték magukat, hogy átveszik a halainkat. Azóta több szavunk van odaát náluk, mint azelőtt, elhiheti, uram.

HAMLET: Akkor nyilván a halak nagy barátai ez uj királynak?

RÉVÉSZ: Azt mondják, uram: a harci zaj nem lakatja jól a gyomrot. Barátai a királynak.

HAMLET: De úgy hallom, a követet, akit legfelségesebb első atyám - őt meg kell különböztetnetek a másodiktól - a norvég udvarba küldött, megpofozták ott.Ez már feledésbe ment?

RÉVÉSZ: Az ön legfelségesebb második atyja, uram, ha szabad igy mondanom, állítólag úgy nyilatkozott: a követ urnák túl nagy volt a pofája annak az országnak a halfeleslegéhez viszonyítva,amelyet képviselt.

HAMLET: Bölcs tartózkodás.

RÉVÉSZ: Nehéz félévünk volt itt a parton. A király habozott az aláírással.

HAMLET: Valóban, habozott volna?

RÉVÉSZ: Habozott, Sőt, egyszer még meg is erősítették a partőrséget. Mindenki úgy vélte: háború lesz, hem pedig halszállitás. C, hogy ingadoztunk remény és kétségbeesés között! De Isten vezérelte a jó királyt és végül megkötötte a szerződést.- 46 -