Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

HÁZVEZETŐNŐ: A nagyságos asszony már alig bir magával a türelmetlenségtől; hol van hát?

HÁZMESTER: Legjobb, ha magam viszem át.

HÁZVEZETŐNŐ: Ne fáradjon, Fersen ur.

HÁZMESTER: Szivesen teszem.

HÁZVEZETŐNŐ: Tudom, Fersen ur, de nem szükséges; odabenn van?

HÁZMESTER: Igen, és milyen nagy csomag! /A házvezetőnő

bemegy./ Azt hallom, valami szerencseisten?

CSELÉDLÁNY: Igen, a nagyságos asszony dühöng, amiért a so-.

főr már nem hozta el egy órával ezelőtt,direkt őt akarják bosszantani, ő nem bizhat meg senkiben, mindenki csak saját magára gondol, és ha valami nem stimmel, senki nem akar tudni semmiről, ésigytovább. No persze, nem mindenki szaladja le a két lábát az ilyen uraságokért - nincs igazam?

HÁZMESTER: Bizony, igy van; nem mindenki egyforma.

CSELÉDLÁNY: A nénikém mindig azt mondta; aki az ördöggel früstököl, annak hosszú legyen a kanala.

HÁZVEZETŐNŐ: /A kamrából/ Rettenetes!

CSELÉDLÁNY: Mi 't°rtént?

HÁZVEZETŐNŐ: Ezt valaki szándékosan csinálta! Egyszerűen letört a feje.

HÁZMESTER: Letört?

CSELÉDLÁNY: A szerencseistennek?

HÁZVEZETŐNŐ: Nézzétek csak meg; ahogy felemeltem, mindjárt észrevettem, két darabban van. Még gondolkodtam, hogy kinyissam-e, és csak épp egy kicsit félrehúztam a papirt és erre kiesik a feje!- 43 -