Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

HÁZMESTER: Ne panaszkodj mindig, örülj, hogy állásunk van, ez épp elég szerencse; vidd be a kamrába.

ASSZONY: /A csomaggal az ajtóhoz megy és visszaszól/ Valóságos szégyen ez: ők szerencseisteneket vásárolhatnak, amik többet érnek egy egész lakásnál, nekünk meg tető se lenne a fejünk fölött, ha nem lenne szerencsénk,és közben dolgozunk egész nap: az embert igazán megüthetné a guta

/Mikor ki akarja nyitni az ajtót, megbotlik, és leejti a

csomagot./

HÁZMESTER: Vigyázz!

ASSZO' Y: Eltörött!

HÁZMESTER: Az ördögbe is! Hogy nem tudsz vigyázni?

ASSZONY: Rettenetes! Ha ezt meglátják, kidobnak minket.

Letört a feje. Megölöm magam.

HÁZI’ESTER: Most aztán nem kapunk bizonyitványt. Akár tovább is állhatunk ezzel az emberrel itt /a koldusra mutat, aki felébredt/. Erről nem tudsz számot adni.

ASSZONY: Megölöm magam.

HÁZMESTER: Attól ez már nerc forr össze.

ASSZONY: Mit is mondjunk majd?

KOLDUS: /álomittasan/ Történt valami?

HÁZMESTER : Fogd be a szád. /Az asszonyhoz/. Itt nincs mit mondani; ránkbizták és most odavan, mit akarsz itt mondani? Inkább csomagolj.

ASSZONY: Talán valamit mégiscsak mondhatnánk. Valami

olyasmit, hogy már törött volt.

HÁZMESTER: A sofőr már tiz éve itt szolgál, neki inkább hisznek, mint nekünk.- 41 -