Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
51 ta újabb eleven bizonysága a párt szenvedélyes érdeklődésének a szovjet művészek művészi sorsa, fejlődése iránt. A határozat erélyesen elitélte a művészeti kritika szubjektivizmusát, tendenciózusságát, egyoldalúságát, alaptalanul éles itélkezéseit. A Kommunista Párt arra tanit bennünket, hogy a művészeti kérdésekben tántoríthatatlan elvszerüségre, a művészek iránti megértésre, figyelmességre, a művészek alkotó kezdeményezésének támogatására van szükség. A művészek nevelése terén a párt fő módszere mindig is a meggyőzés, a kommunista építéssel kapcsolatos legfontosabb feladatok megmagyarázása volt és marad. A párt alaposan megismeri a művészi alkotás folyamatait, lelkesen támogat mindent, ami progresszív és valóban uj utakon halad, fejleszti a művészek alkotói kezdeményezését és aktivitását. A párt következetesen érvényesíti a megingathatatlan lenini elveket. Legutóbbi határozatában teljes egészében kijavítja azokat a hibákat, amelyeket több művész müveinek értékelésében elkövettek. A párt fellép a szubjektív, globálisan "ledorongoló" bírálat ellen, amely a mű egészének elítéléséhez, s kishljén az illető művész agász munkásságának elvetéséhez vezet, s figyelmen kívül hagyja a mű egyea eredményeit és pozitív oldalait. Az igazságos és jóindulatú bírálat, még ha szigorú is, tudásának tökéletesítésére serkenti a művészt. A szocialista realista művészek uj sikerek felé haladnak. Megfogadták a pártnak azt az útmutatását, hogy az irodalom és a művészet fejlődésének fővonala: megbonthatatlan kapcsolat a nép életével, a szocialista valóság gazdagságának és sokrétűségének az igazsághoz hű ábrázolása, a szovjet nép nagyszerű átalakító munkájának, nemes törekvéseinek ée céljainak, kitűnő erkölcsi tulajdonságainak eleven és meggyőző bemutatása. Az Irodalom és a művészet legmagasabbrendü társadalmi hivatása, hogy harcra lelkesítse a népet, a kommunista építés újabb sikereiért.
