Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)

3o -bátran és egyenesen szembenéz az igazsággal. Minthogy a nép érdekeit szolgálja, nyiltan és kíméletlenül feltárja és megbírálja a fogyatékosságokat és a hibákat, a a néppel együtt megmutatja leküzdésük útját. Éppen a párt segítette a szovjet Írókat annak a veszélynek feltárásában, amelyet a "konfliktusmentesség" elmélete jelentett.

A szocialista realista művészet ne használjon se torzító tükröt, se fényképezőgépet, amikor a nehézségeket, a fogyatékosságokat, a hibákat, a leküzdésükért és kijavításukért vívott harcot ábrázolja. "Az életben, a valóságban a pozitív mellett mindig megtalálható a negativ jelenség is, a virágok mellett gyakran gyomok nőnek. A valóság ábrázolásában minden a szerzőn mulik?*-^

S valóban, ha a művész magáévá teszi a párt álláspontját, a népet szolgálja és csakugyan a nép segítségére akar lenni az uj társadalom építésében, képes lesz a pozitív jelenségek megtalálására és támogatására, a negativ jelenségekkel való szembeállítására, az igazsághoz hü, élénk színekben való lefestésére. Ha viszont az Író nem örül a nép sikereinek, csak a rossz, a negativ jelenségeket kutatja fel, a szemétben vájkál és azt mondja majd, hogy ez jellemzi az életet.

A Kommunista Párt erélyesen és könyörtelsnül fellép a szovjet valóság egyoldalú, lelkiismeretlen, tehát az igazsághoz nem hü irodalmi és művészeti ábrázolása ellen. Egyaránt hibásnak nyilvánítja azoknak az álláspontját, akik az életben csak a negatív tényeket pécézik ki, kárörvendeznek rajtuk, Így akarva gyalózni, befeketíteni a szovjet viszonyokat, mind pedig azokét, akik megszépített, megédesített képet tálalnak fel az életről, s ezzel sértik a szovjet nép igazságérzetét.

.A tipizálás, vagyis a művészi általánoeitás éa az élet ellentmondásainak és konfliktusainak a művészi alkotásokban való eleven,' egyánitctt újrateremtése, a következő