Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

fogást, amit kifejez és amelyet ma már nem osztunk? Az eszmei ztlrzavar, a tehetetlenség, amely akadálya, hogy a dolgok értel­mét pontosan meghatározzuk, gyakran vált talajává az érzelmi költészetnek - most pedig az érzelmet a legfőbb Jó trónusára emelték és a dráma legmagasabbrendU forrásává avatták. Láttam már magam is ilyesfajta sikert, mégpedig, "Az ügynök halálában"; dehát vajon nincsen-e egy olyan birodalom, még magasabban, ahol az érzelmek nyíltan karöltve járnak az öntudattal, mindkettő egyformán uralkodik és egyforma fényben ragyog?Salem véres köny­vében találtam az ilyenfajta öntudatra és azt gondoltam, hogy miután annak a társadalomnak természetes, valóazerü arculata már elmerült az embernek Istennel való kapcsolataiban és annak je­lentőségében, realista darabot Írni arról a világról azt Jelen­tené, hogy azt olyan stílusban kellene megírni, amely a mai realizmustól messze eltérne. Az, hogy több bírálója "hideg"-nek találta a darabot, amelyet án olyan túlfűtött szenvedéllyel Ír­tam, mint soha azelőtt, ebben az időben hozzátartozott sorsom­hoz, amelyet tudomásul kellett vennem és el nem kerülhettem, mert - jóllehet senki sem fogja bevallani - ami színházaink, Ideértve a színészeket, igazgatókat, közönséget és kritikusokat is, megszokták, hogy felháborodjanak, ha a darab nem sok munkát ad az értelemnek, de azonnal gyanút fogjanak, ha a mü nem lomhán megnyugtató. 3a az "ügynököt" u közönséggel való megértő összhangban Írtam, a "Salemi boszorkányok" figyelmeztetés volt, hogy a meg­értés mégsem olyan tökéletes közöttünk. Ezt a darabot többet játszották, mint egyéb darabjaim bármelyikét és annál nagyobb lett a sikere, mennél ritkábban szerepelt a Mac-Carthyizmus a vezércikkok élén; ez annak tulajdonítható, hogy a közfelfogás szerint a darab a Mac-Carthyizmuaról szólt, ügy gondolom, hogy a bemutató napján, amikor még teljes erejével dühöngött a jobb­old aliság, a közönség egy részét a darab olyan borzadállyal és elfogultsággal töltötte el, amely lehetetlenné tette az igazi, beleő tartalom felismerését, azt tudniillik, hogy lehetséges a lelkiismeretről önként lemondani, más javára - legyen ez bár egy nő vagy az állam vagy maga a terror, aminthogy azt sem érthet­ték meg, hogy aki lemond a lelkiismeretéről, az elveszti az egyéniségét is, elveszti halhatatlan lelkét, elveszti még a- 60

Next

/
Thumbnails
Contents