Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

nyelven beszéljek arról a kérdésről, hogyan kell úgy Írni, hogy valakinek az emberiségről alkotott, mindig változó nézete kifejezésre jusson az egymást követő müveiben,

A művészetnek néhány elkerülhetetlen feltétele bizonyos esztétikai megalkuvásokra kényszerit, amit annál is inkább clőreboosátok, mert azok bár csendesen, de mindamellett nagy befolyással hatottak darabjaimra éppen úgy, mint azokra a gondolatokra, amelyeket darabjaimról alakítottam ki. Ezeket a darabokat abban a feltevésben Írtam, hogy közönség előtt fogják játszani őket. A "színész" a színpadon "személy" és amint megjelenik a közönség előtt, bizonyos elemi kérdéseket szegeznek feléje. Kicsoda ő ? Mit keres itt ? Hogyan él és miből él Î Kivel áll kapcsolatban? Gazdag vagy szegény? Mit gondol önmagáról ? Mit gondolnak mások róla és miért gondolják? Mit remél és mitől fél - és mit vall be reményeiről és félelmeiről? Mit követel és mi az, amire valóban szüksége van?

A színész megjelenése a színpadon kérdéseket támaszt, ahogyan a mindennapi életben vetné fel bárki ezeket a kérdéseket az első találkozásnál. Az, hogy a darab mely kérdéseket választ ki válaszadásra és az, hogyan adja meg a választ: ezek azok a döntő és a következményeket szigorúan megszabó körülmények, amelyek kialakítják a darab stílusát és meghatározzák azt, amit később a mü "stilária színvonalának" fognak nevezni.

így például ha a színész jelmezben Jelenik meg és testi mozgásai feszesek, szigorúan fegyelmezettek, elvárjuk, hogy az életnek közönséges arculatát mihamar tárja fel az olyasfajta kérdések segítségével, amelyekre ő maga vagy a darab fog felelni. Nagyon valószínű, hogy a darab témájáról és lényegbe vágó szemléletéről fog egyenesen és a naturalista részletezés kerülő útjait mellőzve beszélni. Ha azonban mesterségének, osztályának, foglalkozásának mezében jelenik meg, akkor arra számítunk, hogy vagy ő maga vagy a szinmtt arra ad választ, hogy tulajdonképpen kit és mit ábrázol, ée ha nem kapjuk meg a várt választ, akkor bizony számolni kell elégedetlenségünkkel ás a várt hatás elmaradásával. Egyszóval: ha a színész rendes emberi mivoltában jelenik meg a színpadon, akkor realisztikus tárgyalási módra számítunk. A színmű vagy arra fog törekedni, hogy az általánosságban feltett kérdésekre adott teljes és kimerítő magyarázattal