Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

kintették, ha valaki neu volt olyan Jobboldali, amilyennek lenni "illik"; ha idegenkedett a szokásos nyilvános megbélyegzések hangjától,- ami előjele annak, hogy előbb utóbb ellensége lesz a fennálló hatalomnak. Valami uj, vallásos érzés is volt a levegőben, nemcsupán az olyanféle, mint ami a templomépitésben vagy a templomlátogatásban nyer kielégülést, hanem valami hivatalos pietizmu8, amelyet az amerikai történelemben szerzett Jártasságom nem tudott összeegyeztetni a nemzet múltjának szabadon ható képromboló szellemével. Láttam, miként alakul ki az olyan blinök meggyónásának és megbocsátásának az a belső mechanizmusa, amely eladdig ismeretlen volt, mert soha azelőtt nem tekintették bűnnek ezeket a bűnöket". Kost havonta újabb bünket találtak ki. Meglepő volt, hogy ezeket milyen gyorsan Ismerte el az uj orthodoxie úgy, mintha már örök idők óta bünezámba mentek volna. De jnindenekfelett, minden szörnyűséget is túlszárnyalva megfigyelhettem, mint vették tudomásul, hogy a lelkiismeret már nem magánügy, hanem az állami közigazgatás hatáskörébe tartozik. Láttam, hogy emberek hogyan szolgáltatják ki lelkiismeretűket más embereknek és még meg is köszönik, hogy erre nekik lehetőséget adtak.

Olyan darabot akartam Írni, amely éles legyen, amely a szubjektivizmus mocsarából kiszabadítsa ezt a gyötrelmes, példátlan, szigorúan megszabott folyamatot, amely rávilágítson a nyilvános megfélemlítés bűnére, arra ti..hogy lelkiismeretüktől, önmaguktől fosztja meg az embereket. Bz a téma nem volt idegen azoktól, amelyek megelőző darabjaimban már megmutatkoztak.ámde a "Salemi boszorkányokéban kísérletet tettem, hogy a hős bűnének felfedezésén túl is jussak és leleplezzem azt a bűnt, azt a bűnt, amely megöli az egyéniséget. Régebbi munkáimban mind tudatosabbá vélt bennem ez a téma és arra is rájöttem, hogy már nem elégíthet ki, ha a darabot úgy, mint azelőtt, a bűn leleplezésére építem fel és a megoldást arra a sorsra bizom, amely megfizet minden bűnös embernek. Most már nem úgy láttam a bűnt, mint valami szilárd, köves talajt, amelyen a fúró nem hatolhat át. Most már a bűnt is csalárdnak láttam, olyannak, amely a legvalóságosabb illúziónk lehet; de mindenesetre a gondolkodás olyan vonásának, melyet le lehet győzni.

A salemi boszorkányüldözésekről már sok évvel a Mac- 51