Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
ra engedelmeskedünk is neki, mert kudarcot vallani egyenlő e társadalomból való kizárással. így azután nyitva az ut azok előtt, akik Willyt csak bolondnak tartják, holott őmaguk is engedelmesen szolgálják azt a törvényt, amely Willyt megölte. Ugyanígy hat az a tény is, hogy Willy törvénye - azaz a hit, amely a bűntudatot ébresztette fel benne - nem valami olyan, a társadalmat tökéletesbitő szabály, amelynek megsértése mindnyájunkat veszélybe sodorhatna; inkább azt mondhatjuk, hogy olyan mélységesen hitt és mély gyanakvással szemlélt "jő", amelynek ha fel akarjuk becsülni az értékét úgy, ahogyan ebben a darabban tesszük, inkább aggodalmunkat és bizalmatlanságunkat fogja felébreszteni, mintsem megnyugtat a világon uralkodó láthatatlan, de emberséges metafizikai rendszer léte tekintetében. Én megkíséreltem ebben a darabban, hogy szembeszáll jak ezzel az aggodalommal egy olyan más rendszerre támaszkodva, amely - hogy úgy ü.ondjam - versenyfutás Willy hitéért: ez pedig nem más, mint a szeretet rendszere, amely a siker törvényének leghathatósabb ellenlábasa. Ezt a rendszert Biff Loman teetesiti meg, csakhogy amikor Willy végre felismeri Biff szeretetét, mér késő: az Willy életének ironikus magyarázatává zsugorodik, az életnek, amelyet feláldozott a hatalomért, a sikerért és azok üres jelképeiért. Ebből a hatalmas fejezethői egyetlen részt hagytunk ki: azt, amely az "Egy ügynök halála" filmverziójával e e verzió kudarcának okaival foglalkozik. így is lenyűgöző az a tudatosság, amellyel Miller a mtl létrejöttét és saját irói céljait elemzi. Érzésünk szerint azonban mégsem elég világos - talán a saját maga számára sem-, hogy ennek a drámának a rendkívül szellemesen felsorolt s végletekben egymás mellé állított hatása a világ különböző tájain miért is lehetett annyira más és más. A tények objektiv felsorolása itt tájékozatlanságot vagy - mint a népi demokráciák említése esetében - enyhe rosszindulatot takar. — Csak helyeselhető, amit a tragikum fogalmának változandóságáról e e váltózandóság okairól, igy pl. a rabszolgaság rendszerében élő görögségről ir. Az is érdekes, amit a tragikus hős és a rang kérdésének összefüggéseiről ir, bár az "embernek Istenhez való viszonyával", mint egy nagy tragikus alapkérdésnek a felvetésével nem érthetünk- 42
