Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

As alábbi közlés áo ismertetés annak a szövegnek; az alapján történt, mely 1958-ban, Londonban jelent meg. Miller hét fejezetben' kíséri végig a saját alkotói életművét és nagvon őszintén, néha még önmagával is vitatkozva, mondja el gondolatait a drámaíró hivatásáról és felelősségéről. Ha nem értünk is vele minden tételében, meghatározásában egyet - ezt különben rövid kommentárokban a fejesetek végén tenaéssetszerUleg meg la mondjuk - de egészében egy haladóssellemU lró értékes megnyilatkozásának tartjuk.

I.

"Mint drámaíró, osztom minden dramaturgnak azt a gyanakvását, amellyel mesterségem művészetének és technikájának általánosító szabályaival szemben viseltetnek és hiányzik belőlem az iskolás türelem éppen úgy, mint az az igyekezet, hogy olyan meghatározásokra törekedjem, amelyek mindenkit kielégíthetnek. így azután nem marad más választásom, mint hogy Írói utamat megszakítva elmondjam, mit gondolok én magam azokról az elvekről, amelyek Írásaimban szemem előtt lebegnek. Biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek, akik ezért megrovásban részesítenek, de egyúttal bízom benne, hogy valami hasznosat mondhatok erről a művészetről, az Írásnak arról a formájáról, amely több hozzászólást és kevesebb tanulságos bírálatot hiv ki, mint bármely más művészet. Ám hasznos munkát csak úgy végezhetek, ha kockáztatva, hogy közismert dolgokat ismátlek, a színház alaptermészetével - mondhatnám: történelmi emberi szerepével kezdem mondanivalómat, ha ugyanis meggondoljuk, - nagyon meglepő, hogy az a művészet, amelynek bemutatása olyan nagy költséget emészt fel és amelyet- 3 -