Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

lasztott. Abból az elhatározásból Indultam ki, hogy jéváteazem régi darabirói tévedéseimet éa erre az a történet adott alkalmat, amelyet a véletlen tálalt elém.

Egy Ízben a fogadószombámban, ahol érdektelen fecsegés folyt, egy a Közép-Hyugatról Jött jámbor hölgy mesébe fogott egy családról, amely a szomszédságában élt és amely tönkrement és végül elpusztult. A történet az volt, hogy a lány, aki megtudta, hogy apja hibás fegyvereket szállított a hadseregnek, feljelentette az apát a hatóságoknál. A háború akkor teljes erejével dühöngött. Mialatt a hölgy beszélt, az én képzeletem már fiúvá változtatta a lányt és már tisztán és világosan láttam magam előtt kialakulni a második felvonás nagy jelenetét.

Ismertem a környéket, ahol a hölgy lakott, ismertem az ottani középosztály alacsony színvonalát éa tudtam, hogy a nagy eszmék milyen ritkán érnek el ilyen emberek közé. Ámde az a tény, hogy a lány nemcsak akarta feljelenteni a megtévedt apát, hanem el is járt a megtévedt szülő ellen, az ténnyé és valósággá változtatta azt,amire előző darabomban még csak célozhattam. Tulajdonképpen akkor a kát darab közötti.legcsekélyebb összefüggésnek sem voltam még tudatában. De úgy éreztem,mintha valami szilárd, kemény dolog hatolt volna az agyamba, mint egy mágnes, amely felé csak határozott és egyenes vonalon haladhattak. Amióta csak darabirással foglalkoztam, most először fordult elő, hogy valamit kristálytisztán láttam magam előtt kibontakozni - mégpedig a második felvonás nagy Jelenetét, amelyben leleplezik az apa gyűlöletes és undorító társadalom-ellenes cselekedetét.

Amikor igy végre létező, tárgyi adat birtokába jutottam, másképpen kezdtem felfogni az Író szerepét. Arra gondoltam, hogy úgy kell megirnom a darabot, hogy még a tényleges bűnös is - ha elolvassa - kényszerítve legyen beismerni, hogy a darab igaz, megfelel a valóságnak, olyan, mint az ő élete volt. Észrevettem, hogy amit addig Írtam - és majd az összes színdarabok, amelyeket addig láttam- a színpadi előadás számára készültek ahelyett, hogy úgy Írták volna őket, mint vallomást és tanuaágtételt, amelynek jelentősége messze túllépi a színpad határait.

Ez az oka, hogy a darab olyan zavartalan, nyugodt légkörben kezdődik. Később azt mondták, hogy az első felvonás vontatott - de ez a vontatottság szándékos volt. Úgy Írtam, hogy még

21 -