Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

-45-talma c. müvét. Ez az újszerűség valóban mély volt, s nem sablonos. És mennyi balsiker van a szinnázakban!Zahava egyáltalán nem "találta el" ugyanazt a Sirályt. Nagyon szeretném a Sirályt rendezni, de... nem, még nem tudom,nem tudó^ hogyan oldjam meg, hogyan kell megoldani Csehovot ... Megértették-e Shakespearet a vahtangovisták, amikor Babanov és Asztangov játéka után ők is bemutatták a Romeo és Júliát? Nem, egyáltalán nem értették meg. Megértette-e a Stuart Mária bemutatásakor a MHAT Schillert? Vagy a Téli rege bemutatásakor Shakespearet? Ki értette meg Leonyid Leonovot? Azok, akik az Epreskertet rendezték, vagy azok, akik A kertész és az árnyék előadását alkották meg, amelyet már második éve játszanak telt ház előtt? Ki volt az, aki az Arisztokraták bemutatásával "kiismerte" Pagogyint? Talán azok,akik még ma, 34 év távlatából is emlékeznek az előadás sikerére? S ki lesz, aki "kiismeri" Szuhovo-Kobilint? Nála már vereséget szenvedett annak idején Meierhold, s később Gyikij is.

A szerző egyénisége a legbonyolultabb "színházi titkok" egyike, s néhány kritikus nem szégyell banalitásokat mondani, miszerint "semmi olyasmit nem kell kitalálni, ami nincs meg a szerzőben". Ne a tükröt okolják a szerzők,...ha okosak is, szépek is, Jóalakuak is benne, s ha darabjukat a kritikusok Ítélete ellenére is egész éven át a legigényesebb nézők tekintik meg. Ki Ítélhet ilyenkor? Nem utolsó sorban az idő. Az idő nagyon szigorúan Ítél. A drámairó és a rendező felett is.

Nos, tudjuk tehát, hogy minden darabot másként kell megoldani a színházban - minden szerző "színházi érzékének" s művészi eszmevilágának megértésével. Úgy gondolom,egy darab építőművészet! megoldását nemcsak a rendezői felfogás, nemcsak a színészi Játék módja és ereje, nemcsak az előadás zenei és diszletmegoldása határozza meg, hanem maga a darab jellege i3. Ha nem is teljesen uj építészeti játéktérmegoldásra van szükség minden egyes darabnál, de arra igen,