Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

azt akarod, hogy előtte jó sokat szenvedjen, hát majd mikor már majdnem elpatkol, fölhúzod kicsit a, párnát, heeresztesz neki egy csöpp levegőt, és aztán megint rányomod a párnát, és ő megint döglődni kezd, aztán megint hagyod, hogy beszippantson egy pötty levegőt, most kicsit többet, mire ő azt hiszi, hogy megbocsátasz, és hálásan néz rád, és akkor te, hamm, még erősebben rányomod a párnát, úgy, még jobban, még jobban, még, és neki egyre kevesebb a levegője, egyre kevesebb, még kevesebb... (Lehalkitja. a, hangját, végül már csak egy hörgés hallatszik, aztán csak valami nyögésféle.Miközben beszél. Tabo el is .játssza,, amit Tota, mond, látszik. hogy haldoklik, a végső hörgéskor pedig összerogy)

TABO: (Föláll és tansol) Bravó! Olyan volt, hogy azt hittem,

hogy te álmodtad a,z álmom. Bont igy volt, Tota, pont ahogy előadtad. (Szünet) Akkor megcsináljuk?

TOTA: Meg-csi-nál-juk. Ütött a végső óra. Gyerünk. (Szünet.

Megfog.ia, Tabót a, kar.iánál fogva,, és muta.t.ia. neki Ta.bo ágyát) Hallod, hogy horkol? (Idegességében Tabo megbotlik. és majdnem elesik. Tota, megfog.ia, őt.) Vigyázz ! Kinyiffant minket, ha fölébred.

TABO: Biztosan arról álmodik, hogy hogyan ijeszteget minket.

(Megfenyegeti az u.i .iával) Gazember !

TOTA: (A szájára, teszi a, mutatóujját) Pszt! (Elindul a,z ágy

felé, mögötte Tabo) Te a lábát kapd el, én majd a fejét.

45