Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

Most én vagyok a főszereplő, most a kezemben vagy, édesem, és most te vagy az, aki fél, és én vagyok, akitől félnek, Tota, érted, ez a végső félelem, Tota, hallod, az utolsó félelem...

TABO: Itt nincs pap, Tabo, nem tudsz meggyónni. Hogy akkor

bűnbocsánat nélkül kerülsz az Isten szine elé? Hát ez pech, Tabo, nagy pech. Különben se mennél sokra, még az

Isten is elitélne. Mit mondasz? Hogy megbántad? Az a te dolgod; mindenesetre így is, úgy is elkárhozol.

TOTA: Tota is gyóntatót kér, meg akarja bánni a bűneit. A Tabo

is. Mind a ketten olyan megértőek lettek, bűnbocsánatért esedeznek, megígérik, hogy ezután mindig jók lesznek.

TABO: A tepsiben, ott majd aztán jók lehetnek.

TOTA: (Fölnevet) A tepsiben! Jaj, de nagy marha vagy, te tényleg haláli vagy. A tepsiben a Tabo is meg a Tota is mindig nagyon jó lesz.

(Beszéd közben ide-oda cikáznak, végül a színpad elejére érnek. Olyan benyomást keltenek, mintha részegek volnának. s úgy tesznek, mintha Tabo és Tota holttestét leengednék a zenekari árokba. A közönségnek mondják, egyszerre)

TOTA: Most már nem félünk.

TABO: (Totához fordul) Szegények, úgy haltak meg, hogy azt

hitték, hibásnak tartjuk őket.

27