Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

kedvesem...

TABO: (Beletörődőn) Na jó... (Megáll vele szembe).

TOTA: ’ Kész vagy?

TABO: Kész vagyok. (Megfogja Tota nyakát)

TOTA: Kezdjed.

(TABO szorítani kezdi TOTA nyakát, mintha meg akarná fojtani. Tota bágyadtan áll, két karja erőtlenül lóg. Lassan lerogy a földre.)>

TABO: (Nézi őt, majd megböki a lábával) Meghaltál, vén szipirtyó.

TOTA: Meghaltam, Tabo, halott vagyok.

TABO: Na és milyen?

TOTA: Hát érzem, hogy fogy a levegőm, a fény egyre csak csökken, míg egészen sötét nem lesz, aztán már nem is hallok, aztán...

TABO: Na mi van aztán?

TOTA: Hát, mivel az ember halott, azt csinálhat és azt mondhat, amit akar.

TABO: Amit akar, Tota? Biztos vagy benne?

TOTA: Egészen biztos. Ez így van.

TABO: És a következmények? Gondoltál egyáltalában a következményekre?

TOTA: Mikor az ember már halott, nincsenek következmények.

14