Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
LAURA Mióta először megláttalak a gyerekekkel. Először azt gondoltam, hogy csak részvétet érzek hármotok iránt, de nem erről volt szó. Kérdezhetek most én valamit? Még mindig Paulára gondolsz, amikor látsz, amikor átölelsz, vagy ilyesmi? De becsületszavadra! PAUL Mindig Paulára gondolok, akkor is, ha átölellek, vagy ilyesmi. LAURA Köszönöm. PAUL Kérdezz még valamit tőlem. Hogy mióta szeretlek. LAURA Mióta szeretsz? PAUL Ettől a perctől fogva. X ÉN Másnap reggeltől kezdve Laura és Paul együtt szállt be ugyanabba a szolgálati kocsiba, a gyerekeket a bölcsődébe vitték, azután a munkahelyükre hajtottak. Ott maradtak egy-két órát, utána pedig... PAUL / LAURA Eltávoztak, Külön - külön. ÉN A városban találkoztak, azután pedig... PAUL / LAURA Erre-arra kószáltak... ÉN Azután... 95
