Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
/PAUL/ állam vagyok. LAURA Mindig a tiéd kell, hogy legyen az utolsó SZÓ. PAUL Miért, te nem akarsz mondani még valamit? Bocsáss meg. LAURA Mit "bocsássák meg? PAUL A makacskodásomat, Pau... /Átöleli. simogatja./Egyfolytában simogatni szeretnélek, Laura, ahelyett, hogy itt vitatkozunk... Talán valóban megpróbál' kozhatnék valamilyen egyesülettel, mondjuk az Észak-berlini Energia Klubbal? X 4, UR így kezdett Paul és Laura egymással szembenállva élni. 6, UR Dehogyis! Dem voltak túl boldogok együtt - de túl boldogtalanok sem. Úgy éltek, mint a legtöbb ember. 4. UR De a régi Paulból végül nem sok maradt. A sok lemondás lassan elapasztotta. 2. HÖLGY Valamennyien idomítottak vegyünk, de egyúttal idomárok is. Idomitott idomárok, ahogy ezt Paul egyszer kifejezte. ÉN Mindennek ellenére még jól mentek 87
