Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)

/6. UR/ sikere, Us mihelyt az egyik ember hisz

a másiknak, hajlamos rá, hogy önmagának is higgyen, és végeredményben ez a célja az egésznek. És előbb-utóbb mindenki hisz a többieknek, - egyszerűen azért, mert azt gondolják: végül is neki kell a legjobban tudnia, hogy megy a sora. Ha pedig egy város megépitésére netán hiányzanak az eszközök, sokat segit, ha az ember azt mondja: tegnap vettem magamnak egy új kalapot, igazán jól megy a sorom. Mondhatjuk ezt is:

4. UR Uéhány hete vettem magamnak egy új kalapot, elképzelheted, milyen jól megy a sorom.

6. UR Aztán két-három hét múlva már nem feszit

úgy az ember az új kalapban, és tiz-tizenöt esztendő' múlva már egy város sem kelt olyan nagy hatást az országban. És ha még akkor is hiányoznak az eszközök, sokat segit, ha igy szólunk:

2. UR Jövő évben újra vásárolok magamnak egy

kalapot, ennél jobban már nem is mehet a

sorom,

6. UR Nagyon jó! Ami új, az örömet okoz! Ki kételkedhetne ebben?

Ha azonban mégis jelentkezik egy belső

51