Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
/PAUI/ az volt, vagy az utána következőhöz, az aztán kristálytiszta. Fürdőruhára nincs szükség, ott senki sem épit villákat a viz mellé - legalább is eddig nem volt szokás. Paula ! /Paula elmegy Sajttal. Paul összeomlik és végül is elbújik régi garázsában, ahol a sárga földig leissza magát./ X ÉN Paulán kivül nyilván senki sem tudta, hol tartózkodik Paul, ő meg nem közölte senkivei. Igaz, senki nem is kérdezte tőle. Mert a Singer utcában rajtam kivül senki sem állt többé szóba Paulával, aki egyre csak mosolygott. Ment dolgozni és mosolygott. Ha bevásárolt, Saft elkísérte, de he a világot vásárolta is össze neki, Paula csak mosolygott. Aztán hozzákezdett, hogy megvarrja az esküvői ruháját. De Saft nemcsak Pauláért tett meg mindent. Ekkoriban mindenki más is megkaphatott tőle bármit. Éjszaka csak úgy nyüzsgött a házuk az iparosoktól, hs Saft mindezt feltűnés nélkül csinálta, anélkül, hogy különösebb hálát várt volna érte, vagy a mellét veregette volna. Szinte túlnőtt önmagán. 49
