Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)

/ÉN/ kezdenek, Paula a Koppen utcai vásárcsarnokban, az üvegvisszaváltónál. Paula kézenfogva vezeti kisfiát. El kell vinnie az óvodába, a Hildegard utca sarkára; a nagyobbik gyerek már régóta egyedül jár iskolába, a Káposzta utcába. Ahogy Paul szolgálati sofőrje minden áldott nap a kapu előtt állt, ugyanúgy várta Saft Paulát, minden évben a legújabb kocsitipussal.

SAPT Egyedülálló férfi vagyok. Egy abroncsmühely

tulajdonosa. Négy alkalmazott.

ÉN Saft gyerekkora óta ismerte Paulát és amióta a lány tizehat éves lett, járt utána.

SAPT Nem rossz szándékkal.

ÉN A dolog mégis világos volt. Kis ajándékok,

virágok, bókok. A tenyerén hordozta volna

őt is, a gyerekeket is. Mindkét szülés utám megjelent Paula küszöbén és azt mondta: SAPT Paula asszony, maga még szebb lett, mint

eddig.

ÉN A maga módján szerette.

PAULA Mit jelent az volatképp, hogy a maga módján? Az ő módja teljesen normális mód volt. Talán nem is lettem volna rossz üzletasszony. A könyveléssel, persze csak az egyszerűbb fajtával mindenképp megbirkóztam volna.

És egyszer amúgy is véget kellett vetni az

14