Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

BULOW: Ugyan, ne tréfálj,

COSIMA: Eszembe sincs tréfálni. A művész minden világi

történés felett lebeg. Ismeri a földgolyót, áttekinti az évszázadokat. Csak egy valami van, amit soha nem foghat fel: a hétköznapit. A mindennap dolgaiban tökéletesen tehetetlen. Olyasvalaki kell neki, aki felügyel rá: valaki, aki rávezeti, hogy bemenjen a házba, ha esni kezd. Hidd el nekem, hogy lelkűk legmélyén a művészek valamennyien csak egyetlen fajta asszony után vágynak, az pedig keveréke az irnoknőnek és a nevelőnőnek.

BÜLOW: Hát egy biztos: én nem érzek igy.

COSIMA: Mert te nem vagy igazi művész, Hans. Ehhez túlságosan is a józan eszednél vagy.

BÜLOW: Egyet azonban mégiscsak tudok: annak az asszonynak mérhetetlenül gazdagnak kell lennie.

COSIMA: Hogy állíthatsz ilyesmit!?

BÜLOW: Nos, Richardnak kincsekre van szüksége ahhoz,

hogy környezetében megtalálja túláradó álmainak tükörképét. Nézd meg ezt a házat, dus pompájában, buja, keleties gazdagságában - és négy héttel ezelőtt még több végrehajtó került a szeme elé, mint zenerajongó. Hiába, ő nem tud kicsinyes lenni.

COSIMA: Minek következtében egy vagyonos asszony Wagner

csődjét jelentené.

BÜLOW: Hogyhogy? +

COSIMA: Csak egyetlen vagyon van, melyet Wagner nem tud

négy hét alatt eltékozolni: az a pénz, melyet ő maga keres majd meg, ha ott áll mellette a megfelelő asszony. De teljesen hiábavaló dolog minderről beszélgetni. Eredj a szobádba és vedd be a cseppjeidet.

BÜLOW: Itt fogok várni Richardra.

COSIMA: Én pedig azt mondom, hogy ágyba fogsz bújni.

BÜLOW: Jól van már.

39