Hacks, Peter: Múzsák. Négy jelenet - Drámák baráti országokból 14. (Budapest, 1983)

/GOETHE/ még az a rossz szokása is megvan, hogy az ajtónál hallgatózik. - Kéaz. /Aláírja a bizonyítványt, s némán átadja Hoyernek. Hoyer szó nélkül széttépi és kimegy. Goethe összeszedi a papírdarabokat. Utána megszólal./

Riemer, azonnal jelentse az esetet a rendőrfőnök urnák. Ez a mérhetetlenül rosszindulatú és javíthatatlan személy - ezt hangsúlyozza nyomatékosan - széttépte a számára felettébb elnéző módon kiállított bizonyítványt, majd gazdája, személyemben tehát egyúttal a weimari állam lába elé dobta. Mellékelem e pimasz cselekedet bizonyítékait, s a szóbaníorgó. vakmerőség jogszerinti büntetését a rendőrség belátó mérlegelésére bízom.

/Riemer indul, Goethe:/

Riemer! Rakja el a Faustot. Az idők nem is lennének olyan kedvezőtlenek ehhez a darabhoz, - sőt, mondhatnám, nem is kisérné balszerencse. Napoleon meghozta nekünk a nyugalmat, és sokfelé tapasztalhatunk derekas felfelé törekvő jelenségeket.

De tudja, Riemer, addig most már nem irom meg a Faustot, amíg nem találok megfelelő szakácsnőt. /Riemer elcsomagolja a Faustot és kimegy. Goethe a költészet és valóság^-ban lapozgat./

17