Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
/VALETOV/ vithatatlan mucsai vagyok. RAFAELJEVî Nora akartam... VALETOVï Nom, tolj©son igaza van. De mégis, szeretném megérteni, hogy... RAFAEUEV: /bánatoaan/Engem sera a legjobb színben mutatott be.. • VALETOV: /indulatosan/ De hiszen maga aztán mindent megkapott! RAFAEUEV: /homlokát ráncolja/ Maga sikeres, tehát öntelt embert... Nem fogja fel, mit kértem én magától... Megérteni és megbocsájtani...ez lett volna az igazi szerepem. VALETOV: Idefigyeljen, mire akar kilyukadni? RAFAEUEV: Egy asszony becsületét tartja a kezében. VALETOV: /megdöbbentőn/ Rafaeljev! RAFAEUEV: Legyen férfi! Nem szabad megfosztani Zárát nimbuszától. VALETOV: Úgy látszik, meghibbantam. RAFAEUEV: Itt jön a Sziromjatnyik házaspár és Nyepotockij! /Bejön Sziromjatnyik, Anna és Nyepotockij./ SZIROMJATNYIK: El kellett búcsúznunk öntől. Á... á, Rafaeljev.. Maga is itt van? RAFAELJEV: Engedelmükke1. ANNA: Tessék, fogja. Egy újságcikk. A megyei lapból. A mi könyvtárunkról Írnak benne. VALETOV: Hálásan köszönöm. NYEPOTOCKIJ: Róza Jevgenyevna tiszteltet!. VALETOV: Hálásan köszönöm. NYEPOTOCKIJ: Sajnos, nem tudott személyesen kijönni, még mindig gyengélkedik, de minden jót kiván önnek. VALETOV: Hálásan köszönöm, mindkettőjüknek. Remélem, a következő látogatásomkor jó erőben, egészségben találom. NYEPOTOCKIJ: /sóhajt/ Hát, nem hiszem. VALETOV: Legyen az utolsó szó a reményé. /Bejönnek Palcevék./
