Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

VALETOV: Igazán? Szintén költő?

GYINA: Nem. Ő maga volt a költemény.

VALETOV: Hallottam egyet-máat az ön nagy tragédiájáról.

GYINA: /ujját ajkához érinti/ Pszt, erről most nem

beszélünk...

/Raíaeljev odalép Valetovhoz, némán és határozottan megszorítja a kezét./

ZARA: /beburkolódzik a sálba/ A Szkakovaja utca -szimbólum?

VALETOV: Ne kérdezzen!

ZARA: Itt irta?

VALETOV: Ne menjünk bele a részletekbe!

ZARA: Köszönöm önnek!

SZIROMJATNYIK: Barátaim, engedjék meg, hogy átnyújtsam vendégünknek és földiriknek az elveszett születési anyakönyvi kivonat másolatát. Mi, jogászok, értékeljük a szimbólumokat, de ismerjük a dokumentumok fontosságát is. Hadd tanúskodjon ez az anyakönyvi kivonat újólag Gleb Alekszejevica és Pokrovszk között fennálló megbonthatatlan és - hadd mondjam igy - gyökerekig hatoló kapcsolatról. /Ünnepélyesen átnyújtja a papirt./

VALETOV: Hálásan köszönöm és engedjenek meg két szót.

MIND: Tessék, tessék!

SZIROMJATNYIK: Anna, tölts bort!

VALETOV: Barátaim! Engedjék meg, hogy igy nevezzem önöket!

MIND: Természetesen, természetesen.

VALETOV: Izgatott vagyok. Nyelvem akadozik, gondolataim

kavarognak. Ahogy retrospektive visszatekintek színes életrajzomra, az az érzésem támad, hogy a közelmúltig életem nem volt te ljesértékü.

Nos, igen, költöttem egy-két dalt, többek között a "Vera-VerocskáM-t. Igen, elismertek.

Volt rádió, tévé is. Sok fesztiválon vettem részt, mint a zsiiri elmaradhatatlan tagja. Kis-44