Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

GrYINA:: íme a meglepetés.

VALETOV: Köszönöm önöknek.Kérem, bocsássák meg izgatottságomat. Mindjófct összeszedem magam.

SZIROMJATNYIK: Szóra sem érdemes.

ANNA: Teljesen természetes dolog.

PALCEV: Örömbe még senki sem halt bele.

NYEPOTOCKIJ: Attól függ, hogy mekkora stresszhatás éri.

JULIA: Na tessék. Ragadjon már le a nyelve! Kiállhat at lan emberi /Nyepotocklj vállat von./

SZIROMJATNYIK: Gondolom, ihatnánk egyet a találkozásra. A la

fourche !

/Koccintanak./

ZARA: /kezében pohárral/ Igyunk magára, kedves barátom. Köszönöm, hogy eljött.

NYINA: Megnyugodott?

VALETOV: Megjárja. Már el is múlt. Kezdek magamhoz térni az erős megrázkódtatás után. Az utóbbi időben rendkívül érzékeny lettem. Bár ma már ez teljesen elfogadott, mégis bánt, hogy léptennyomon kimutatom a korántsem adekvát reakcióimat.

ZARA: Elkeserít.

VALETOV: Mult télen például egy alkotóházban voltam, s

egy szép napon látok kifüggesztve egy plakátot: "Gitár- és dalest". Különböző földrészek dalai. Előadja: Artyom Azovszkij-Russzó. Kezdés 19 órakor. Belépés díjtalan." /érzéssé 1/ És akár hiszik, akár nem, ahogy megpillantottam a szavakat: "belépés díjtalan", szivem összeszorult, szememet áruló nedvesség lepte el.

JULIA: ön lirikus. Mint Heine.

VALETOV: /bólint/ Traurig bin. Sajnáltam Azovszkij-Russzót, sajnáltam magamat. Sajnáltam az egész emberiséget.

JULIA: Szavaljon nekünk valamit. Valami örökbecsűt.

42