Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
RAFAELJEV: Miért lenne kitalálás? Hiszen könyvet is ajándékozott neki! VALETOV: Könyvet, ugyan kérem! Kikönyörögte tőlem a kötetemet, Bizonygatta, mennyire szereti a verseimet. RAFAELJEV: Egyszóval arról akar meggyőzni, hogy az ón feleségembe nem lehet beleszeretni. VALETOV: Na de kérem! Ha valakinek ez?/az Ízlése! RAFAELJEV: Vigyázzon! A tűzzel játszik! VALETOV: Egyszóval, mit akar tőlem? RAFAELJEV: Valetov, egy asszony jóhire van az ön kezében. VALETOV: Jó. Akkor ma este mindenkinek elmondom, hogy a mélyen tisztelt Zara Petrovna nem felelős az ideérkezésemért, hogy lényegében alig ismerjük egymást és kizárólag hivatalos ügyben jöttem haza. RAFAELJEV: Maga teljességgel megőrült! VALETOV: Közel állok hozzá. RAFAELJEV: Hát elhatározta, hogy tönkretesz minket? VALETOV: Rafaeljev, mondja meg, mit akar! RAFAELJEV: Azt, hogy minden úgy maradjon, ahogy most van. /Szünet. Valetov erősen gondokozik•/ VALETOV: Várjon. Kezdjük elölről. Azt akarja, hogy a barátali komolyan azt higgyék, hogy nem a közjegyző miatt ugrottam le a vonatról, hanem a maga felesége miatt? RAFAELJEV: Na végre! VALETOV: De hát miért? RAFAELJEV: Nem vagyok biztos benne, hogy megértené. Maga teljesen más világban él. Maga nem élt le 42 évet vidéken, ahol mindenki mindenről tud, ahol a napok olyan »egyformák, mint az ikrek. Szerencséjére nem kellett harcolnia az általános figyelem elnyeréséért, úgy, hogy közben állandóan érezze az általános közömbösséget, önnek megadatott a változatosság, a fordula-33
