Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
II. felvonás 3. jelenet Szállodai szoba. Kezében telefonkagylóval, a karosszékben ül Valetov. Bejön a szobába egy pohár teável Lida, a szobalány, telt, pirospozsgás lány. Valetov élénken felemelkedik a fotelból, de közben folytatja a telefonbeszélgetést. VALETOV: Szükségem van egy taxira... Hogyhogy nincs?... S mikor lesz?... Szerfelett érdekes..* Hogy hová akarok menni?... Hát hogy is mondjam csak... ki a városból... Mi az, hogy miért? Hogy megnézzem az árterületet és az elöntött réteket... A városon túl nenr> lehet?... Jó, tudomásul veszem... Nem, teljesen meg vagyok elégedve, /leteszi a kagylót/ A költő büszke volt, de törvénytisztelő. LEDA: Jó erős teát hoztam. Ettől majd újjászületik. VALETOV: Hálás vagyok magának, gyönyörűm. Maga talpraállított engem. LIDA: /az asztalra néz/ Az az üveg már csaknem teljesen üres. VALETOV: Pontosan úgy, mint az én agglegény! életem. LIDA: Lemondok a gyógyításáról. VALETOV: De hiszen már meg is gyógyultam. Köszönöm, kedvesem, /megcsókolja/ LIDA: Ez meg mi volt? VALETOV: Hála. Érzelmi kitörés. LIDA: Maga most engem megcsókolt. Miért? Nem értem. Hát maga is olyan, mint a többiek. VALETOV: De én igazán csak tiszta szivből. Hisz látja... LIDA: Ugyan már, tiszta szivből. Ezt mindenki mondhatja. VALETOV: Hadd mondják. De maga ne higgyen nekik. LIDA: De akkor megkérdezhetik, hogy miért hiszek az 26
