Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

ZARA: Pázom.

RAFAELJEV: Akkor ülj ide. Amott fúj a szál.

ZARA: Hadd fújjon. Végül is teljesen mindegy.

NOCSUJEV: Zara, kimélje magát!

NYEPOTECKIJ: Esküszöm, minden jóra fordul!

RAFAELJEV: /Nyepotocki.jnak, szemrehányóan/ Hogy magának

minden milyen egyszerű...

PALCEV: Arkagyij Szergejevics, rettenetesen néz ki.

Nagyon aggaszt az állapota.

RAFAELJEV: Köszönöm. De az én hogylétem most mellékes.

Csak 5 kibirjal

ZARA: Tudom, hogy kinevetik a telepátiát. Pedig én

mégis csak valami katasztrófát érzek.

NYEPOTOCKIJ: De hát mégis, mi lehet az?

RAFAELJEV: Minden lehetséges.

ZARA: Melankólia. Krizis. Éjszakai kálvária.

RAFAELJEV: És nincs mellette senki.

ZARA: Minden lehetséges. Irigyei is vannak.

LEVKOJEV: Az csak természetes.

ZARA: Ma épp egy tömést csináltam, amikor rádöbben

bentem, hogy valamit elrontottam... Szörnyű.

RAFAELJEV: Mégis csak ülj át oda, drágám.

ZARA: Nem lényeges. Nos... amint látják... itt van

ez a könyv. Az ő könyve. Reggel csak úgy találomra kinyitottam, és ez ötlött a szemembe /olvas/ "Ha megbetegszem, ha hirtelen Rámomlik a sors,

Fekete kürtbe fújva..." Ezt nem lehet elviselni.

PALCEV: Igen, ez már nem is vers. Ez már prófécia.

Saját sorsának intuitiv megjóslása.

NYEPOTOCKIJ: /Odalép Zárához egy kis üvegcsével/ Szívjón

be egy kicsit.

ZARA: Hagyjon, kérem. Nem kell repülősé. Minek?

NYEPOTOCKIJ: Segit.

ZARA: /szomorúan/ Miért történt mindez? Ez a sza-21