Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)

JULIA: Levelet levélre!

LEVKOJEV: Szerény véleményem szerint nincs értelme figyelmen kivül hagyni a tényeket.

NOCSUJEV: /Gyinának/ Mi vagyunk többségben. Kitűzheti

a fehér zászlót.

/Gyina vállat von, de nem szól semmit./ /Nocsu.jev arckife.jezése hirtelen megváltozik, énekelni kezd./:

’•Vera, Ver ócska, Verusa,

Jó hallgatni teveled..."

JULIA: Rafaeljev!

NYINA: Magára hagytuk szegénykét.

NYEPOTOCKIJ: /szemrehányóan/ Nocsujev! Szűnjön meg!

NOCSUJEV: Szolgálatára, /énekel/ "A hallgatást nem töröm meg, Ajkaimon pecsét ül."

PALCEV: Az arca... Mint egy halotti maszk.

ANNA: /fejét csóválja/ Akárhogy is, szerencsétlen

flótás.

NYEPOTOCKIJ: Szegény feje. A helyzete nem rózsás.

NOCSUJEV: Nem hát.

LEVKOJEV: De sokban ő maga a hibás.

/Közeledik Rafaeljev. Szomorú, de ünnepélyes tartással./

PALCEV: Jó estét, Arkagyij Szergejevics.

NOCSUJEV: Sétálgatunk, sétálgatunk?

GYINA: S hol van Zara Petrovna?

RAPAELJEV: Zara Petrovna a postára ment. Nagyon levert

ma.

ANNA: Talán csak nem beteg?

LEVKOJEV: Akkor ágyban a helye.

RAPAELJEV: Köszönöm a kedvességüket. Nem, nem beteg. A

szó köznapi értelmében nem. A helyzet jóval bonyolultabb. Zara Petrovna rossz állapotban van. A barátja, Valetov váratlanul eltűnt.

Nem ir, nem ad hirt magáról. Nem felel a táviratokra. Zara Petrovna épp most tisztázza, hogy

17