Zorin, Leonyid: Házasságtörés. Vígjáték két felvonásban - Drámák baráti országokból 13. (Budapest, 1983)
/GYINA/ hallani mindenütt. PALCEV: Szerintem maga egyszerűen féltékeny. GYINA: Kérem, ma ne bántsanak, különben kihúzzák a gyufát. De komolyan, miért ez a felbolydulás? ANNA: ügy tűnik, egyszerű ügyről van szó. Egészséges asszony, délvidék, tengerpart..• JULIA: Igen ám, de - Valetov! NYINA: Ez a lényeg! GYINA: Na és aztán, ha Valetov! Nem értem: "Valetov"! Ha már erről van szó... JULIA: Jó, mindenki emlékszik a maga tragédiájára... GYINA: Erről most ne beszéljünk. LEVKOJEV: Valetov, az mégiscsak Valetov. Akárhogy is vesszük, országszerte ismert név. GYINA: És mi bizonyltja a kapcsolatukat? ANNA: Hát a könyv? GYINA: Az csak puszta ajándék. NYINA: És a dedikálás? GYINA: Egyszerű aláirás: "Rafaeljevának Valetovtól." Semmitmondó szöveg. PALCEV: /bölcs mosollyal/ Ebben nem vagyok biztos. Ha úgy tetszik, mindennapos szöveg. Ha úgy tetszik, felhivás keringőre. "Rafaeljevának Valetovtól. " Ki lehet hallani belőle ezt is: "Ketten vagyunk. Úgy állunk a világban, mint egy pusztában. Ketten vagyunk, s körülöttünk senki...". JULIA: /büszke a férjére/ Ilyen szinvbnalon vezeti az irodalmi szakkört is. NYEPOTOCKIJ: Természetesen a pusztában minden megtörténhet. /Julia méltatlankodó pillantást vet rá./ NOCSUJEV: Ezt szépen mondtad, Borisz. NYINA: A dedikálás önmagáért beszél, de még ennél is fontosabb a levelezésük. ANNA: Csak Írnak, Írnak! 16
